Ahány ház, annyi....

2009-02-23T09:42:00.000-08:00

A mai nap folyamán az APEH honlapján jártam, ahol érdekes menüpontra lettem figyelmes: szja 1+1%. Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy miért diszkriminálják a szegény adózót, ha történetesen ateista (vagy csak antiklerikalista, szkeptikus, szekularista, stb.) azzal, hogy a vallásos emberekkel szemben adójuk 1%-a felett nem rendelkezhet szabadon.

[[A gyengébbek meg a fiatalabbak kedvéért: a személyi jövedelemadód 1%-a felett szabadon rendelkezhetsz, és felajánlhatod egy általad kiválasztott közhasznú szervezetnek (gyermekrák alapítvány, kórházak, stb.). Amennyiben vallásos vagy további 1%-ot az általad kiválasztott bejegyzett egyháznak is adományozhatsz (ez mondjuk nem teljesen igaz, mert kiemelt költségvetési előirányzatot is választhatsz helyette - ld. parlagfűirtás :S).]]

Szerény jogi ismereteim alapján a rendszer alkotmányjogilag legalábbis aggályos. Miért emelünk ki egy társadalmi szervezetet (itt: egyházat) a többi közül? Mi van akkor, ha én a rákos kishörcsögök őssejttenyésztési kutatásait támogató alapítvány számára szeretném juttatni azt a pár forintomat, miközben az egyház mondjuk egy katolikus leánygimnáziumnak adná?

Ez az - egyébként tök fölösleges és hosszú - bevezetés után rá is térnék a lényegre: magára a listára. Tök érdekes a dolog, mivel külön-külön hozza a felajánlók számát és a felajánlott összegeket. A listát mindkét kategóriában - kicsit sem meglepő módon - a katolikusok vezetik, félmillió lelkes rajongóval és a szinte felfoghatatlan nagyságrendű összeggel (majdnem 3.000.000.000,- Ft - és a hívek még dézsmát is fizetnek, szörnyű...). Egy derék katolikus honfitársunk tehát 6000,- Ft körüli pízzel járul hozzá lelki üdvéhez. Összeget tekintve éppen csak lecsúsztak a dobogóról a krisnások, (11 ezer fő körül vannak) akik furcsamód 7000,- Ft-on felül tejelnek, biztos azért, mert kevés köztük a nyugdíjas (bár megfigyeléseim szerint a dolgozó ember is, de ebbe ne menjünk bele ). Őket a zsidók követik, feleannyian, de majd ugyanannyi összeggel (mennyit vihoghatnak ezen a sztereotipizálásra amúgy is hajlamos emberek), majd a baptisták és a hitgyülisek következnek (utóbbiak meglepő módon meglehetősen csórók, még a katolikusokhoz képest is). A lista érdekesebb része ezzel le is zárul - bár a továbbiakban is találhatunk még szórakoztató dolgokat. Tudtátok például, hogy van az országban taoista, kínai chanbuddhista vagy "egyiptomi" Ankh egyház? Vannak pihent emberek...

Egy szó mint száz, a listáról levont tanulságokkal több száz oldalt meg lehetne tölteni.

Én csak egyet szeretnék kiemelni: 4.898.109.233,- Ft-tól esnek el a rákos, down-kóros és leukémiás gyerekek. Szégyen.

(((Ja. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok vallásos rokonom és barátom van. Nem vetem meg őket és tiszteletben tartom világnézetüket. A fent leírtakról véleményem szerint nem ők, max az ún. honatyák tehetnek.)))

Besztof 2008

2009-01-19T08:25:00.000-08:00

Mivel mostanában mindenki csak besztof kétezernyolcakat ír, én is eldöntöttem, hogy összeállítok egyet. Ám mivel ez sehogyan sem akart összejönni, amit láttok, az inkább egy most of 2008.

Tehát a következők pörögtek, zúgtak, álltak polcon a legtöbbet:

Zenei téren számomra nem volt igazán nagy durranás az idei év, de végül sikerült összeszednem három, rettentően sokat hallgatott albumot.

the Dillinger Escape Plan: Ire Works - ez 2007-es anyag, de én idén kaptam el, nagyon-nagyon bejött a dolog, sokáig le sem került a playlistről.

Maybeshewill: Not For Want of Trying - végképp nem hittem volna, hogy egy ilyen típusú zene egyszer elkap. Hát ez betalált, de nagyon.

Isten Háta Mögött: A kényelmetlen lemez - Nekem nem váltotta be maradéktalanul minden hozzá fűzött reményemet, mégis agyonhallgattam. Az IHM az IHM. A Borsodi meg Borsodi.

Könyvek közt sem találtam semmi kiemelkedőt. Bizony, mióta szegény Vonnegut meghalt, nincs olyan író, akinek az aktuális kötetéért már a megjelenés napján rohannék a boltba. A 2008-as évet részemről lehetne egy, a Nobel-bizottság döntéseinek megfejtésére irányuló (máskülönben hatalmas erőfeszítéssel járó) kísérletként értékelni. Bejelentem: a kísérlet nem járt eredménnyel. Ám bensőségesebben megismerkedtem többek közt Doris Lessinggel, Clézióval és társaikkal. Akit még sűrűn forgattam és némiképp be is jött: Salman Rushdie. A magyar mezőnyt meg inkább hagyjuk, most nincs kedvem káromkodni.

Filmek terén megintcsak nehéz helyzetben vagyok. Rengeteg filmet vártam, de kevés hagyott bennem mély nyomot. A Dark Knight Jokere felejthetetlen, ám Bruce Wayne inkább hasonlít James Bondra, mint a Daniel Craig által alakított (leginkább egy kiégett NDK-ügynöknek látszó) 007-es.

Az Indy 4-et egyszerűen nem értem, hogy miért húzták le annyira. Szerintem korrekt, vagy csak én nem éreztem rá anno eléggé a trilógia igazi ízére.

Viszont nem igazán jött be a Burn after reading, ennek ellenére többször megnéztem, leginkább Brad Pitt miatt.

Az idei "B-film" kategóriát nálam a Death Race viszi (gondolom sok más ember is így van ezzel).

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sok 2008-as filmet láttam eddig. Elsősorban a Plan 9-nek köszönhetően ugyanis nekiálltam bepótolni hiányosságaimat. Lehet, hogy jobban is jártam ezzel... vagy csak menthetetlenül sznob lettem.

De az is lehet, hogy mindez csak azt jelzi, hogy valami nincs rendben a mindennapi szellemi betevőnket gyártó iparosokkal. A lelkibékém megkívánja, hogy 2009-ben valami igazán nagyot durranjon és kizökkentsen közömbösségemből. Remélem ez így is lesz.

Az én Bábelem

Ahány ház, annyi....

Besztof 2008