Ahány ház, annyi....

A mai nap folyamán az APEH honlapján jártam, ahol érdekes menüpontra lettem figyelmes: szja 1+1%. Mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy miért diszkriminálják a szegény adózót, ha történetesen ateista (vagy csak antiklerikalista, szkeptikus, szekularista, stb.) azzal, hogy a vallásos emberekkel szemben adójuk 1%-a felett nem rendelkezhet szabadon.

[[A gyengébbek meg a fiatalabbak kedvéért: a személyi jövedelemadód 1%-a felett szabadon rendelkezhetsz, és felajánlhatod egy általad kiválasztott közhasznú szervezetnek (gyermekrák alapítvány, kórházak, stb.). Amennyiben vallásos vagy további 1%-ot az általad kiválasztott bejegyzett egyháznak is adományozhatsz (ez mondjuk nem teljesen igaz, mert kiemelt költségvetési előirányzatot is választhatsz helyette - ld. parlagfűirtás :S).]]

Szerény jogi ismereteim alapján a rendszer alkotmányjogilag legalábbis aggályos. Miért emelünk ki egy társadalmi szervezetet (itt: egyházat) a többi közül? Mi van akkor, ha én a rákos kishörcsögök őssejttenyésztési kutatásait támogató alapítvány számára szeretném juttatni azt a pár forintomat, miközben az egyház mondjuk egy katolikus leánygimnáziumnak adná?

Ez az - egyébként tök fölösleges és hosszú - bevezetés után rá is térnék a lényegre: magára a listára. Tök érdekes a dolog, mivel külön-külön hozza a felajánlók számát és a felajánlott összegeket. A listát mindkét kategóriában - kicsit sem meglepő módon - a katolikusok vezetik, félmillió lelkes rajongóval és a szinte felfoghatatlan nagyságrendű összeggel (majdnem 3.000.000.000,- Ft - és a hívek még dézsmát is fizetnek, szörnyű...). Egy derék katolikus honfitársunk tehát 6000,- Ft körüli pízzel járul hozzá lelki üdvéhez. Összeget tekintve éppen csak lecsúsztak a dobogóról a krisnások, (11 ezer fő körül vannak) akik furcsamód 7000,- Ft-on felül tejelnek, biztos azért, mert kevés köztük a nyugdíjas (bár megfigyeléseim szerint a dolgozó ember is, de ebbe ne menjünk bele ). Őket a zsidók követik, feleannyian, de majd ugyanannyi összeggel (mennyit vihoghatnak ezen a sztereotipizálásra amúgy is hajlamos emberek), majd a baptisták és a hitgyülisek következnek (utóbbiak meglepő módon meglehetősen csórók, még a katolikusokhoz képest is). A lista érdekesebb része ezzel le is zárul - bár a továbbiakban is találhatunk még szórakoztató dolgokat. Tudtátok például, hogy van az országban taoista, kínai chanbuddhista vagy "egyiptomi" Ankh egyház? Vannak pihent emberek...

Egy szó mint száz, a listáról levont tanulságokkal több száz oldalt meg lehetne tölteni.

Én csak egyet szeretnék kiemelni: 4.898.109.233,- Ft-tól esnek el a rákos, down-kóros és leukémiás gyerekek. Szégyen.


(((Ja. És az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon sok vallásos rokonom és barátom van. Nem vetem meg őket és tiszteletben tartom világnézetüket. A fent leírtakról véleményem szerint nem ők, max az ún. honatyák tehetnek.)))

Besztof 2008

Mivel mostanában mindenki csak besztof kétezernyolcakat ír, én is eldöntöttem, hogy összeállítok egyet. Ám mivel ez sehogyan sem akart összejönni, amit láttok, az inkább egy most of 2008.

Tehát a következők pörögtek, zúgtak, álltak polcon a legtöbbet:

Zenei téren számomra nem volt igazán nagy durranás az idei év, de végül sikerült összeszednem három, rettentően sokat hallgatott albumot.

the Dillinger Escape Plan: Ire Works - ez 2007-es anyag, de én idén kaptam el, nagyon-nagyon bejött a dolog, sokáig le sem került a playlistről.

Maybeshewill: Not For Want of Trying - végképp nem hittem volna, hogy egy ilyen típusú zene egyszer elkap. Hát ez betalált, de nagyon.

Isten Háta Mögött: A kényelmetlen lemez - Nekem nem váltotta be maradéktalanul minden hozzá fűzött reményemet, mégis agyonhallgattam. Az IHM az IHM. A Borsodi meg Borsodi.

Könyvek közt sem találtam semmi kiemelkedőt. Bizony, mióta szegény Vonnegut meghalt, nincs olyan író, akinek az aktuális kötetéért már a megjelenés napján rohannék a boltba. A 2008-as évet részemről lehetne egy, a Nobel-bizottság döntéseinek megfejtésére irányuló (máskülönben hatalmas erőfeszítéssel járó) kísérletként értékelni. Bejelentem: a kísérlet nem járt eredménnyel. Ám bensőségesebben megismerkedtem többek közt Doris Lessinggel, Clézióval és társaikkal. Akit még sűrűn forgattam és némiképp be is jött: Salman Rushdie. A magyar mezőnyt meg inkább hagyjuk, most nincs kedvem káromkodni.

Filmek terén megintcsak nehéz helyzetben vagyok. Rengeteg filmet vártam, de kevés hagyott bennem mély nyomot. A Dark Knight Jokere felejthetetlen, ám Bruce Wayne inkább hasonlít James Bondra, mint a Daniel Craig által alakított (leginkább egy kiégett NDK-ügynöknek látszó) 007-es.

Az Indy 4-et egyszerűen nem értem, hogy miért húzták le annyira. Szerintem korrekt, vagy csak én nem éreztem rá anno eléggé a trilógia igazi ízére.

Viszont nem igazán jött be a Burn after reading, ennek ellenére többször megnéztem, leginkább Brad Pitt miatt.

Az idei "B-film" kategóriát nálam a Death Race viszi (gondolom sok más ember is így van ezzel).

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem sok 2008-as filmet láttam eddig. Elsősorban a Plan 9-nek köszönhetően ugyanis nekiálltam bepótolni hiányosságaimat. Lehet, hogy jobban is jártam ezzel... vagy csak menthetetlenül sznob lettem.

De az is lehet, hogy mindez csak azt jelzi, hogy valami nincs rendben a mindennapi szellemi betevőnket gyártó iparosokkal. A lelkibékém megkívánja, hogy 2009-ben valami igazán nagyot durranjon és kizökkentsen közömbösségemből. Remélem ez így is lesz.